Dr. Baka András
A Legfelsőbb Bíróság elnöke


Budapesten született 1952. december 11-én. A budapesti I. István Gimnázium diákjaként érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. 1978-ban "summa cum laude" minősítéssel kapott diplomát. Az állam és jogtudomány kandidátusa lett 1988-ban. Kiemelkedő tudományos eredményéért az MTA Akadémiai Ifjúsági Díját kapta 1988 márciusában.

Tudományos kutató, majd tudományos főmunkatárs volt a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében 1978. március és 1990 között, kutatásai a kisebbségi jogoknak a nemzeti és nemzetközi jogban érvényesülésére, valamint az emberi jogok alkotmányos védelmének kérdéseire koncentrálódtak.

Az Államigazgatási Főiskola főigazgatója, főiskolai tanára volt Budapesten 1990-1995, valamint 1995-1998 között, végül tanszékvezető főiskolai tanár a Nemzetközi Jogi Tanszékén 1998. június-1998. november között. A felsőoktatás átszervezését követően főiskolai tanár a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának Nemzetközi Jogi Tanszékén.

1991. április 23.-2008. január 31. között az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Strasbourg) bírája, két ízben, 1998-ban és 2001-ben, újraválasztották. A Bíróság szekciójának alelnöke, ebben a funkciójában (2001-ben és 2004-ben) újraválasztották. A Bíróság szekcióinak és nagykamarájának munkájában elnökként, illetve ítélkező, előadó és nemzeti bíróként vett részt. E minőségben sok ezer ügyben, köztük több mint 3000 magyar ügyben járt el, tárgyalt, tárgyalást vezetett, különböző országokban tényfeltáró bírói delegáció tagja, illetve elnöke volt. Közreműködött az ítélkezés mellett a Bíróság vezető testületeinek és bizottságainak munkájában, a bírósági adminisztrációban.

Mandátumának lejártát követően, 2008. április 15-én a Fővárosi Ítélőtáblára kapott bírói kinevezést. 2009. június 22-én az országgyűlés a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökévé megválasztotta. Ebben a minőségében egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöki tisztét is betölti.

Számos országban tett tanulmányutat, volt ösztöndíjas, valamint kutatott, illetve oktatott az egyetemeken vendégprofesszorként 1979 szeptemberétől. Így (időrendi sorrendben) Európában: Belgrádban, Amsterdamban, Strasbourgban és Genfben, az Amerikai Egyesült Államokban: Washingtonban (Library of Congress) Charlottesville-ben (University of Virginia), Berkeley-ben (University of California), New Yorkban (Columbia University) és Santa Clara-ban (Santa Clara University). 1986-90 között évente meghívott előadója volt az Emberi Jogok Nemzetközi Intézetének (Strasbourg). Előadott az intézet nemzetközi kurzusain az emberi jogok témakörében.

A nemzetközi konferenciákon gyakran tartott előadásokat külföldön és Magyarországon. A teljesség igénye nélkül említhetők: Colombo (1995), Strasbourg (1998), London (2000 és 2006), Ankara (2003), Athén (2004), Budapest (2005 és 2006) és Vilnius (2008).

Tagja számos hazai és külföldi szervezetnek, így Magyarországon 1996. szeptember 30-ától a Budapesti Ügyvédi Kamarának (1998. november 1-jétől szünetelteti ügyvédi tevékenységét), valamint az MTA Köztestületének, az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának (1991-1998 között), a Magyar ENSZ Társaságnak (kormányzótanácsi tag 1990-1992 között). Külföldön tagja a Marangoupoulos Foundation for Human Rights (Athén) tanácsadó-testületének (1990-től), az East-West Parliamentary Practice Foundation (Amsterdam) végrehajtó bizottságának tagja (1990-1994), majd elnöke (1994-2002).

Többször részt vett kodifikációban az Igazságügyi Minisztérium megbízásából: a már említett nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény teljes anyagának (koncepciójának, tervezetének és indokolásának) elkészítése (1989-1990. február) mellett közreműködött az új Alkotmány előkészítésének szakértői munkálataiban (1992-1993). Az Európa Tanács Jogi Igazgatósága megbízásából több európai jogszabály tervezetét véleményezte.

A hazai szakmai körben tartott előadások során az alkotmányról, az európai emberi jogi bíráskodásról, a strasbourgi jog elméleti és gyakorlati kérdéseiről, az emberi jogok védelméről az Európa Tanács mechanizmusában, a strasbourgi esetjog egyes kérdéseiről és az eljárásról adott tájékoztatást. Előadásokat tartott a személyes adatok védelmének egyes kérdéseiről is.

Angol, francia és orosz nyelvismerete mellett átlagos felhasználói szintet meghaladó számítógépes ismeretekkel rendelkezik.

Tudományos publikációit kezdetben az Állam- és Jogtudományban, valamint a Jogtudományi Közlönyben tette közzé.

A Magyarságtudományi Intézet megbízásából a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetben folyó három éves kutatás vezetőjeként szerkesztette a (kb. 30 íves kéziratban lévő) kétkötetes gyűjteményt, az Összehasonlító kisebbségi jogok I-II kötetét. Az I. kötet: a Kisebbségi jogok a nemzeti jogokban. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió összegyűjtött kisebbségi vonatkozású jogszabályai és dokumentumai.

1945-1987 között, míg a II. kötet a Kisebbségi jogok a nemzetközi jogban. A nemzetközi szervezetek összegyűjtött joganyaga 1919-1987 között.

Tudományos fokozatának megszerzését követően tanulmányait hazai és külföldi szakfolyóiratokban tette közé, könyvei illetve könyvfejezetei itthon, Athénban, Cheltenhemben és Párizsban jelentek meg.



Dr. Erményi Lajos
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese


Dr. Erményi Lajos 1950-ben született Szegeden. Egyetemi tanulmányait Szegeden a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1974. év februárjában szerzett diplomát.

1974. és 1977. között a Szegedi Járásbíróságon fogalmazóként, majd a bírói- ügyészi szakvizsga letételét követően 1977. év májusától titkárként dolgozott.

1978. január 1. napjától a Makói Járásbíróság bírájaként - polgári ügyszakban - kezdett ítélkezni. 1978. év júliusában a Győri Járásbíróságra került áthelyezésre, majd 1979. év augusztusától a Győri Megyei Bíróságon polgári fellebbviteli tanácsban ítélkezett.

1987. július 1. napjától beosztást nyert az Igazságügyi Minisztérium Bírósági Főosztályára főmunkatársi munkakörbe, ahol 1988. október 1. napjától csoportvezetői kinevezést kapott.1989. év januárjától az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Igazgatási Főosztálya Szervezési és Szervezetfejlesztési Osztályán osztályvezető-helyettesi, majd 1990. február 1. napjától osztályvezetői beosztásban dolgozott.

1994. február 1. napjától a Magyar Köztársaság elnöke legfelsőbb bírósági bíróvá nevezte ki, és e naptól a Gazdasági Kollégiumban ítélkezett.

1998. év februárjától az Országos Igazságszolgáltatási Tanács határozatlan időre beosztotta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába, ahol az Igazgatási Főosztály főosztályvezetői feladatait látta el.

2002. március 1. napjától az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - saját kérésére - hivatali beosztását megszüntette és e naptól a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának bírájaként, 2006. május 1. napjától tanácselnökeként ítélkezett, és egyidejűleg 2002. június 26. napjától ellátta a Legfelsőbb Bíróság főtitkári feladatait.

2008. évtől ellátta a Magyar Bírói Egyesület Legfelsőbb Bírósági Szervezete elnöki teendőit.

A Magyar Köztársaság Elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára, beszerezve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleményét, 2009. november 15. napjától hat évre a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé választotta.



Dr. Kozma György
A Közigazgatási Kollégium vezetője

Dr.Kozma György 1949. augusztus 7-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1978. évben végezte a Pécsi Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd jogtanácsosi szakvizsgát tett.

1978-tól a Könnyűipari Minisztériumban, majd 1980-tól az Ipari Minisztérium Igazgatási és Jogi Főosztályán dolgozott, mint jogi főelőadó. 1986-ban a Minisztérium Jogi Osztályának vezetőjévé, 1988-ban főosztályvezető-helyettessé nevezték ki. 1980-tól ellátta a Minisztérium jogi képviseletét bíróságok és más hatóságok előtt.

1990. április 1-jén nevezték ki legfelsőbb bírósági bíróvá és nyert beosztást a Közigazgatási Kollégiumba. 1994. november 1-jétől megbízás alapján, majd 1995. július 1-től kinevezéssel a Közigazgatási Kollégium III. tanácsában tanácselnöki munkakört töltött be. 1993. évtől a Közigazgatási Kollégium jegyzőjeként segítette a Kollégium elvi irányító tevékenységének szervezését, összehangolását. A Kollégium jogegységi tanácsának tagjaként több kollégiumi állásfoglalás, illetve jogegységi határozat előadója volt. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2008. február 1-től hat évre a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégium vezetőjének nevezte ki.

Választott tagja a Legfelsőbb Bíróság másodfokú fegyelmi bíróságának. Alapító tagja a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének.

1986. év óta tagja a Jogi Szakvizsga Bizottságnak. A jogtanácsosi tagozaton gazdasági jog tantárgyból vizsgáztatott, majd az egységes jogi szakvizsgarendszerben közigazgatási jogi cenzor. A Szakvizsga Bizottság felkérésére részt vett a közigazgatási jogi szakvizsga anyagának összeállításában. 1979. év óta végez tudományos és oktatási tevékenységet. Több éven keresztül (1979-1985.) felkért előadó volt az Államigazgatási Főiskolán. 1992-ben alapító tagja volt a Deák Ferenc Továbbképző Jogakadémiának, majd főtitkáraként szervezte a Jogakadémia oktatási-tudományos tevékenységét, a különböző területeken dolgozó jogászok posztgraduális képzését. 1998. évtől c. egyetemi docens a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karán. Részt vett a Kar Továbbképző Intézetének megszervezésében és mint az Intézet helyettes vezetője 2004. évig irányította a szakjogász-képzést. Záróvizsga elnökként végzi az Egyetem Közigazgatási Jogi Tanszékén a végzős hallgatók vizsgáztatását.

Több szakkönyv, cikk szerzője-társszerzője. Jelentősebb szakirodalmi munkái a társadalmi szervezetek, alapítványok polgári- és közigazgatási eljárásjogi kommentárok, önkormányzati ügyek és közbeszerzések témakörökben jelentek meg. Az OIT Hivatal felkérésére 1999. évben módszertani útmutatót készített a közigazgatási ügyszakban tárgyaló bírák részére és rendszeresen előadásokat tart a bírói továbbképzéseken.

2006. évben elnyerte a Deák Gyűrűt, 2007. évben Juhász Andor díjban részesült.

Kónya István 1954-ben született Budapesten. Diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi karán 1979-ben cum laude minősítéssel szerezte meg, s ezt követően a Budapesti Katonai Bíróságon töltötte fogalmazóidejét. 1981-ben a Szegedi Katonai Bíróságon kezdte meg bírói hivatását. Több mint egy évtizedes bírói pályája során katonai, közlekedési, élet, hivatal és vagyon elleni bűncselekményeket bírált el Szegeden, valamint - a rendszeressé vált vezénylések folytán - Budapesten és Debrecenben is. 1991. november 25-én a Magyar Köztársaság elnöke a Legfelsőbb Bíróság bírájává nevezte ki, ahol 2000-től tanácselnöki beosztást lát el. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2002-ben a Büntető Kollégium vezetőjévé nevezte ki. 2008 februárjában hat évre szólóan ismételten kollégiumvezetői kinevezést nyert.

1997 óta cenzora a jogi szakvizsga bizottságnak, s emellett a Szegedi József Attila Tudományegyetem Jogi Karán záróvizsga elnöki feladatokat is ellát. Társszerzője két törvénymagyarázatnak, a Magyar büntetőjog kommentárjának, ill. a Büntetőeljárási jog kommentárjának. 1998 óta folyamatosan részt vesz a Bírósági Határozatok szerkesztésében, s 2002 óta tagja a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye szerkesztőbizottságának is. Eddig húsz büntető jogegységi határozat meghozatalában vett részt, melyek közül ötnek előadó bírája volt.

Wellmann György 1954-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait Budapesten az Eötvös Loránd Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1978-ban summa cum laude minősítéssel doktorált. Szakvizsgát 1980-ban ügyészségi fogalmazóként tett, majd 1980-1987 között a Fővárosi Főügyészségen és a Legfőbb Ügyészségen polgári jogi szakági ügyészként dolgozott. 1987-ben a Pénzügyminisztérium Jogi Osztályának helyettes vezetője volt. 1988. március 1-jén választották a Legfelsőbb Bíróság bírájává, ettől kezdve a Polgári Kollégium tagja, ahol vegyes kötelmi ügyeket tárgyal. 2002 februárjában tanácselnökké, s egyben hat éves időtartamra kollégiumvezető-helyettessé nevezték ki. 2008 februárjában az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Polgári Kollégium vezetőjévé nevezte ki. Mint kollégiumvezető a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumához tartozó gazdasági, munkaügyi és polgári szakágak szakmai irányítását látja el.

1988-ban és 1997-ben részt vett a gazdasági társaságokról szóló törvények megalkotásában, és jelenleg is tagja a készülő új társasági törvény kodifikációs bizottságának. Két évtizede rendszeresen publikál, a polgári jog és a társasági jog terültén számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban, ezen kívül több mint tíz szakkönyvnek, illetve kommentárnak a társszerzője. Évek óta tagja a Gazdaság és Jog című folyóirat szerkesztőbizottságának, 2004-től pedig részt vesz a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye, valamint a Bírósági Határozatok című kiadványok szerkesztésében is. Hét éven keresztül tanított az ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszékén, s polgári jogból jelenleg is záróvizsga-bizottsági tag mindkét budapesti jogi karon. Közel húsz éve tagja a jogi szakvizsga bizottságnak, s 1988 óta az ELTE Jogi Továbbképző Intézet által szervezett társasági szakjogász posztgraduális képzés keretében is oktat. Oktatói tevékenységét 2003-ban címzetes egyetemi docens címmel ismerték el. Tagja a Magyar Jogászegyletnek és a Bírói Egyesületnek.

Török Judit 1953-ban született Debrecenben. Jogi tanulmányait Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, 1971 és 1976 között. A bírói- ügyészi szakvizsgát 1978-ban bírósági fogalmazóként tette le. 1979. január 1.-től 1985. augusztus végéig a Váci Városi Bíróságon polgári ügyszakos bíró. 1985 szeptemberétől 1988 júliusáig a Szombathelyi Városi Bíróság bírája, szintén polgári ügyszakban. 1988 júliusától a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumának felszámolási csoportjában, 1989-től a polgári kollégiumban előbb közigazgatási tanácsban, majd 1991-től a kötelmi és társasági joggal foglalkozó tanácsban másodfokú bíróként ítélkezik. 1993 februárjától 3 évig fegyelmi bírói megbízatást kap a Fővárosi Bíróságon működő Közjegyzői Fegyelmi Bíróságon. 1995. április 1-től a Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiumába osztották be munkavégzésre. Sikeres pályázata alapján 1995. október 1-től nevezték ki legfelsőbb bírósági bíróvá, s ettől kezdve a polgári kollégium gazdasági szakágában ítélkezik, 2002. március 1. óta tanácselnökként. 2009. november 1-től hat éves időtartamra a polgári kollégium vezető-helyettesévé nevezték ki.

Bírói munkája során számos jogterülettel került kapcsolatba, a családjogtól a kötelmi és társasági jogon át a csőd- és felszámolási jog területéig. Munkájához szervesen hozzátartozik a folyamatos szakmai továbbképzés. A Legfelsőbb Bíróságon végzett munkája mellett részt vett az OITH, majd a Magyar Bíróképző Akadémia angol szaknyelvi és angol nyelvű Európai polgári és kereskedelmi jogi szakmai továbbképző kurzusain. A korszerű oktatási módszerek elsajátítása érdekében 2007-ben elvégezte a Magyar Bíróképző Akadémia "Képzők képzése" továbbképző tanfolyamát. 2003 júniusa óta rendszeres résztvevője az Európai Kereskedelmi Bírák Fórumának. 2007 májusában a Spanyol Igazságszolgáltatási Tanács által szervezett angol nyelvű európai összehasonlító jogi tanfolyamon vett részt. 2008 áprilisában pedig az Európai Bírósági Továbbképző Hálózat ösztöndíjasaként lehetősége nyílt tanulmányozni a brit igazságszolgáltatási rendszer működését. Évek óta előadóként részt vesz az OITH által szervezett, a csőd- és a felszámolási eljárások joggyakorlatához kapcsolódó bírói továbbképzéseken, a PPKE Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézetben folyó társasági szakjogász képzésben, valamint az ELTE Polgári eljárásjogi tanszék tevékenységének keretében a fizetésképtelenségi eljárások témakör oktatásában. Társszerzője - a csőd- és felszámolási jog témakörben - jogi kézikönyveknek. 2003. óta tagja a Jogi Szakvizsga Bizottságnak. Tagja a Bírói Egyesületnek, valamint a Cégbírák és Gazdasági Bírák Egyesületének.