I. 1. Tárgyalásra tanúként nem idézhető és a tárgyaláson nem hallgatható ki az annak időpontjában 14. életévét be nem töltött személy, függetlenül attól, hogy a nyomozási bíró kihallgatta-e vagy sem [Be. 280. § (1) bek. első mondat; 280. § (2) bek.].

Az ilyen személy kihallgatására - ha szükséges - a perbíróság által kiküldött vagy megkeresett bíró útján van törvényi lehetőség [Be. 304. §]; ezen kívül kihallgatása megtörténhet a perbíróság által zártcélú távközlő hálózat útján tartott tárgyaláson is [Be. 244/A.-244/D. §].

2. Tárgyalásra, az annak időpontjában 14. életévét már betöltő személy - ha a nyomozási bíró, mint 14. életévét be nem töltött személyt kihallgatta - akkor idézhető és a tárgyaláson akkor hallgatható ki, ha kihallgatása különösen indokolt. Ha a nyomozási bíró nem hallgatta ki, akkor az ilyen személy különös indokoltság hiányában is idézhető és a tárgyaláson kihallgatható [Be. 280. § (1) bek. második mondata; 294. §].

II. A 14. életévét be nem töltött személyt a nyomozóhatóság akkor idézheti és hallgathatja ki, ha az ilyen személy vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható [Be. 86. § (1) bek.] és az ügyész a nyomozási bíró általi kihallgatásra még nem tett indítványt, vagy tett, de azt a nyomozási bíró elutasította.

III. Ha a nyomozási bíró ülése időpontjában a tanúként kihallgatandó személy a 14. életévét még nem tölti be, akkor a nyomozási bíró az ilyen személy kihallgatása iránti ügyészi indítványt a Be. 86. § (1) és a 207. § (4) bekezdés szerinti feltételek hiányára hivatkozással nem utasíthatja el.

IV. Ha a 14. életévét be nem töltött személy idézésének nincs törvényi akadálya, akkor idézésével együtt a gondozót és a törvényes képviselőt (illetve a Be. 86. § (2) bekezdése szerinti hozzájáruló nyilatkozat megtételére jogosultat) is egyidejűleg idézni kell.

A 14. életévét be nem töltött (hagyományos szóhasználat szerint gyermekkorú) és tanúként kihallgatandó személy kapcsán a Be. ugyan kifejezetten, de több helyen rendelkezik:

- a büntetőeljárásban résztvevő személyekről szóló V. Fejezetben a képviselőkre vonatkozó szabályoknál: 56. § (2) bekezdés;

- az eljárási cselekményekről szóló VI. Fejezetben az idézésre, értesítésre vonatkozó szabályoknál: 68. § (2) bekezdés;

- a bizonyításról szóló VII. Fejezetben a tanúvallomásra, valamint a szembesítésre vonatkozó szabályoknál: 86. § (1) és (3) bekezdés, 124. § (3) bekezdés;

- a nyomozásról szóló IX. Fejezetben a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályoknál: 207. § (4) bekezdés, 210. § (1) bekezdés f) pontja, 213. § (3) bekezdés;

- a tárgyalás előkészítéséről szóló XII. Fejezetben az idézésre és értesítésre vonatkozó szabályoknál: 280. § (1) és (2) bekezdés;

- a bírósági eljárás általános szabályairól szóló XI. Fejezetben a zártcélú távközlő hálózat útján tartott tárgyalásra vonatkozó szabályoknál: 244/A.-244/D §;

- az elsőfokú bírósági tárgyalásról szóló XIII. Fejezetben a tanúkihallgatásra, valamint a kiküldött vagy megkeresett bíró útján való bizonyítás felvételére vonatkozó szabályoknál: 294. §, 304. § (5) bekezdés.

E rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban felmerült egyes jogértelmezési kérdésekben irányadó álláspont a következő.

I. A 14. életévét be nem töltött személy kihallgatásának lehetősége a bírósági szakban

1.a) Tárgyalásra az annak időpontjában 14. életévét még be nem töltött személy tanúként nem idézhető; ebből következően tárgyaláson nem hallgatható ki [Be. 280. § (1) bek. első mondat].

Ha az ilyen személyt a nyomozási bíró nem hallgatta ki, és kihallgatása szükségessé vált, akkor kiküldött vagy megkeresett bíróság útján kell kihallgatni [Be. 280. § (2) bek.].

b) A Be. kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy amennyiben az ilyen személyt a nyomozási bíró kihallgatta, akkor bírósági szakban is van-e lehetőség a kihallgatására.

A Be. 304. § (5) bekezdés második mondata, valamint a Be. 244/A. § (2) bekezdés a) pontja azonban számol ennek lehetőségével.

c) Következésképpen a Be. - attól függetlenül, hogy történt-e nyomozási bíró általi kihallgatás vagy sem - biztosítja a 14. életévét be nem töltött személy bírósági szakban való kihallgatásának lehetőségét.

Ez tárgyaláson nem lehetséges, viszont nemcsak kiküldött vagy megkeresett bíró, hanem zártcélú távközlő hálózat útján is megtörténhet.

A törvény nem a perbíró személyével való közvetlen találkozástól zárja el a 14. életévét be nem töltött személyt, hanem a perbíró által tartott tárgyalás közvetlenségétől, illetően az azon résztvevő más személyekkel való közvetlen találkozástól.

Ebből kiindulva írja elő a Be. a kiküldött [Be. 304. § (1) bek.], vagy megkeresett bíró útján való kihallgatást, illetve biztosítja a zártcélú távközlő hálózat útján való kihallgatás lehetőségét [Be. 244/C. § (4) bek. harmadik mondat].

d) Mindez - értelemszerűen - azt is jelenti, hogy ugyancsak nem lehet tárgyalásra idézni, s azon kihallgatni azt a 14. életévét be nem töltött személyt, akit a nyomozás során a nyomozási bíró nem, csupán a nyomozóhatóság hallgatott ki tanúként, illetve akinek kihallgatására egyáltalán nem került sor.

Ilyenkor a kihallgatásra szintén kiküldött vagy megkeresett bíró, avagy zártcélú távközlő hálózat útján van törvényi lehetőség.

2.a) A Be. különösen indokolt esetben lehetővé teszi annak tárgyalásra idézését, és kihallgatását, akit a nyomozás során, mint 14. életévét be nem töltött személyt, a nyomozási bíró kihallgatott és a tárgyalás időpontjában a 14. életévét már betölti [Be. 280. § (1) bek. második mondat és 294. §].

Az ilyen személy kapcsán a Be. kiküldött vagy megkeresett bíróság útján való kihallgatásról külön nem rendelkezik.

b) A Be. helyes értelmében - e körben - valójában a "különös indokoltság" a tárgyalásra idézés, illetve kihallgatás feltétele.

A törvény sem a 86. § (1) bekezdésében sem pedig más helyen nem tartalmaz kizáró rendelkezést a 14. életévét betöltött személy tanúkénti idézésére, kihallgatására nézve.

Következésképpen általános érvénnyel leszögezhető, hogy a 14. életévét betöltött személy tanúkénti idézésének, kihallgatásának nincs akadálya.

A Be. 280. § (1) bekezdés második mondata és 294. §-a szerinti rendelkezés csupán annak speciális helyzetére utal, akit a nyomozás során - mint 14. életévét be nem töltött személyt - a nyomozási bíró kihallgatott és a tárgyalás időpontjában a 14. életévét már betölti.

Az ilyen személynek - miután van a Be. 207. § (4) bekezdése alkalmazásával felvett vallomása - a tárgyalásra idézése, újbóli kihallgatása nem szükségszerű. Ehhez képest a törvényi szándék nem a tárgyalásra idézés, azon való kihallgatás lehetőségének kizárása, hanem a kímélés.

A Be. 280. § (1) bekezdés második mondata és 294. §-a szerinti rendelkezésből - szemben a Be. 280. § (2) bekezdés szerinti esettel - az következik, hogy ilyenkor a kihallgatás törvényi lehetősége nem csupán kiküldött vagy megkeresett bíró, illetve zártcélú távközlő hálózat útján, hanem bírósági tárgyaláson is adott.

Ha a nyomozási bíró nem hallgatta ki, akkor kötöttség nélkül, ha pedig kihallgatta, akkor "különösen indokolt" esetben.

II. A 14. életévét be nem töltött személy kihallgatásának lehetősége a nyomozási szakban.

A Be. 207. § (4) bekezdése alapján a nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára kihallgatja a 14. életévét be nem töltött tanút.

Ugyanakkor a Be. nem zárja ki, csupán korlátozza annak lehetőségét, hogy a 14. életévét be nem töltött személyt a nyomozóhatóság tanúként idézze, illetve kihallgassa.

Akkor van rá törvényi lehetőség, ha az ilyen személy vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható [Be. 86. § (1) bek.] és az ügyész a nyomozási bíró általi kihallgatásra még nem tett indítványt, vagy tett, de azt a nyomozási bíró elutasította.

Ha az ügyész a nyomozási bíró általi kihallgatásra indítványt tett, akkor annak elbírálásáig, illetve a kihallgatás megtörténtét követően a nyomozóhatóság az ilyen személyt már tanúként nem idézheti, nem hallgathatja ki.

A Be. ugyanis nem önmagában a tanú életkorára tekintettel, hanem ügyészi indítványhoz kötötten biztosítja a nyomozási bíró általi kihallgatást [Be. 207. § (4) bek.].

A nyomozási bíró eljárásának törvényi szándékából pedig - értelemszerűen - az következik, hogy a nyomozási bírói kihallgatás iránti indítvány, valamint a kihallgatás ténye kizárja, hogy utóbb a nyomozóhatóság a 14. életévét be nem töltött személyt tanúként idézhesse, kihallgathassa.

III. A nyomozási bíró döntési lehetősége a 14. életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatására vonatkozó ügyészi indítvány esetében.

A Be. 207. § (4) bekezdése alapján a nyomozási bíró az ügyész indítványára, ülésen [Be. 210. § (1) bek. f) pont] hallgatja ki a 14. életévét be nem töltött személyt.

A Be. szerint erre akkor kerülhet sor, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatás az ilyen személy fejlődését károsan befolyásolná.

Miután - a I. pontban kifejtettek értelmében - az annak időpontjában 14. életévét még be nem töltött személy tárgyaláson való kihallgatása kizárt, így valójában a nyomozási bírónak ezt a feltételt nem kell vizsgálnia.

A Be. 86. § (1) bekezdése szerint a 14. életévét be nem töltött személyt akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható.

A nyomozási bíró (eljárásjogi helyzetéből adódóan) valójában ezt a feltételt sem vizsgálhatja, ellenkező esetben ugyanis óhatatlanul a (meglévő) bizonyítékok értékelésébe bocsátkozna, ami nem feladata.

Mindebből következően az ügyész indítványa kapcsán a nyomozási bírónak (általános feltételként) azt kell vizsgálnia, hogy a tanúként kihallgatandó személy az ülés időpontjában a 14. életévét betölti-e.

Ha igen, akkor (nyomozási bíró általi) kihallgatására nincs lehetőség, s ez okból az ügyészi indítvány elutasítható.

Ha az ülés időpontjában a tanúként kihallgatandó személy a 14. életévét még nem tölti be, akkor a nyomozási bíró az ügyészi indítványt - bár annak elutasítását a Be. 214. § (1) bekezdése ilyenkor sem zárja ki - a Be. 86. § (1) és 207. § (4) bekezdés szerinti (különös) feltételek hiányára hivatkozással nem utasíthatja el.

IV. A 14. életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatásánál a törvényes képviselő jelenléte; és az ilyen személy tanúkénti kihallgatását megelőző figyelmeztetés tartalma.

1. a) A már kifejtettek alapján a 14. életévét be nem töltött tanú kihallgatása megtörténhet

- a nyomozási szakban nyomozó hatóság és nyomozási bíró által;

- a bírósági szakban kiküldött, vagy megkeresett bíró, valamint a perbíróság által zártcélú távközlő hálózat útján.

A Be. 86. §. (1) bekezdés második mondata alapján az ilyen személy kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire [Be. 85. § (2) bek. második mondat] való figyelmeztetést mellőzni kell.

A Be. 86. § (2) bekezdése szerint, aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni és a törvényes képviselője vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárult.

E rendelkezés alatt a tanúk két csoportja értendő.

Egyrészt - életkortól függetlenül - azok, akiket szellemi állapotuk (így például cselekvőképességük korlátozottsága vagy kizártsága) korlátoz a vallomás megtagadás jelentőségének megítélésében.

Másrészt a 14. életévet be nem töltött személyek, akik - életkoruknál, mint "egyéb" állapotuknál fogva - cselekvőképtelenek [Ptk. 12/B. § (1) bek.]; és ezért nyilvánvalóan nem képesek megítélni a vallomás magtagadásának büntetőjogi jelentőségét.

Megjegyzendő, hogy a 14. életévét be nem töltött személy - az életkora miatt - önmagában nem tekintendő a Be. 81. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alanyi körbe. Utóbbi esetben ugyanis a Be. nem minden, hanem csupán a testi és szellemi állapotot tekinti akadálynak.

b) Ehhez képest a 14. életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetében követendő eljárás menete az alábbi:

- a Be. 85. § (1) bekezdése szerinti előírás értelemszerűen betartandó;

- a Be. 85. § (2) bekezdése szerinti kérdések feltehetők és azokra az ilyen tanú is köteles válaszolni;

- a Be. 85. § (3) bekezdés első mondata alapján, a kihallgatás elején tisztázni kell a vallomástétel Be. 81. és 82. § szerinti akadályainak kérdését; az ilyen tanú esetében ez - értelemszerűen - a Be. 81. § körében kizárólag a 81. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, míg a 82. § körében a 82. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti akadály tisztázását jelenti;

- a Be. 82. § (2) bekezdése alapján figyelmeztetni kell a tanút a mentességi okokra és jogaira; a 14. életévét be nem töltött személy esetében ez a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti mentességi okok megjelölését és a megtagadási jogra való figyelmeztetést jelenti;

- ha az ilyen tanú - ezt követően - megtagadja a vallomástételt, és annak jogossága kétségtelen, akkor a megtagadáshoz törvényes képviselőjének, illetve hozzátartozójának hozzájáruló nyilatkozata nem szükséges; célszerű azonban, ha a tanú velük való konzultációjának lehetőségét a bíróság előzetesen biztosítja;

- ha az ilyen tanú (a Be. 82. § (2) bekezdése szerinti figyelmeztetést követően) vallomást kíván tenni, csak akkor lehet a kihallgatását megkezdeni, ha ahhoz - a Be. 86. § (2) bekezdése alapján - előzetesen a törvényes képviselője vagy az általa megjelölt hozzátartozó hozzájárult; ha a hozzájárulás nem történik meg, akkor a tanú nem hallgatható ki.

- ha a tanú vallomást kíván tenni és a hozzájáruló nyilatkozat is megtörtént, akkor a Be. 85. § (3) bekezdés és 86. § (1) bekezdés második mondatai összevetéséből következően a tanút arra kell figyelmeztetni, hogy "köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani"; a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell.

Minderre tekintettel kell a jegyzőkönyvben a figyelmeztetést és az arra adott választ rögzíteni [Be. 82. § (2) bek., 85. § (3) bek.].

A kifejtettek értelemszerűen irányadók az írásbeli vallomás [Be. 85. § (5)-(6) bek.], valamint a kiküldött, vagy megkeresett bíró, továbbá a zártcélú távközlő hálózat útján való kihallgatás esetében is.

2. A Be. 86. § (3) bekezdésének általános érvényű előírása értelmében az egyéb állapota - ekként életkora folytán cselekvőképtelensége - miatt a vallomás megtagadás jelentőségének megítélésében korlátozott személy tanúkénti kihallgatásánál a törvényes képviselője és gondozója jelen lehet.

A 14. életévét be nem töltött személy nyomozási bíró általi kihallgatása esetében a törvény ugyanígy rendelkezik [Be. 213. § (3) bek.]; míg a tárgyaláson való kihallgatása esetére ezt nem írja elő, nyilvánvalóan azért mert a 14. életévét be nem töltött személy tárgyaláson nem hallgatható ki.

Ebből az következik, hogy a 14. életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatásánál:

- nyomozási szakban, ha azt a nyomozóhatóság, vagy a nyomozási bíró,

- bírósági szakban, ha azt a perbíróság kiküldött vagy megkeresett bíró, illetve zártcélú távközlő hálózat útján

foganatosítja, akkor a törvényes képviselő és gondozója jelen lehet.

3. a) Értelmezést az igényel, hogy a Be. szóhasználatából adódóan a jelenlét csak lehetőség, avagy kötelező.

A kérdést - rendszertani alapon és a gyakorlati célszerűséget szem előtt tartva - az dönti el, hogy az ilyen személy, ha vallomást kívánna tenni, akkor kihallgatásához (a Be. 86. § (2) bekezdése alapján) a törvényes képviselője, vagy az általa megjelölt hozzátartozó előzetes hozzájárulása szükséges.

Ha a hozzájárulás nem történik meg, akkor a tanú nem hallgatható ki.

Ehhez képest gyakorlati szempontból is csak az lehet a követendő eljárás, ha az ilyen személy kihallgatásánál a hozzájáruló nyilatkozat megtételére jogosult [Be. 86. § (2) és (4) bek.] mindig jelen van.

b) Ha a 14. életévét be nem töltött személy idézésének nincs törvényi akadálya, akkor a Be. 68. § (2) bekezdésének előírása alapján kell eljárni.

Az ilyen személyt a gondozója útján kell idézni, egyben fel kell hívni a gondozót, hogy a 14. életévét be nem töltött személy megjelenéséről gondoskodjék; és az idézést egyidejűleg a törvényes képviselővel közölni kell.

Ehhez képest

- az idézés a 14. életévét be nem töltött személynek szól, de azt nem lehet közvetlenül neki küldeni;

- az idézést a gondozónak kell küldeni;

- az idézést a törvényes képviselővel is közölni kell;

- a gondozónak kell gondoskodni az ilyen személy megjelenéséről.

Következésképpen - eltérően a Be. 68. § (1) bekezdésétől - a törvény helyes értelmében az ilyen tanú megjelenéséről való "gondoskodás" nyilvánvalóan nem merül ki abban, hogy a gondozó az idézést átadja, figyelmeztet a megjelenésre, útba indít.

Ha ugyanis a 14. életévét be nem töltött személyt (életkora miatt) olyannak kell tekinteni, aki nem képes a vallomás megtagadás jelentőségét megítélni, akkor nyilvánvalóan az sem bízható belátására, hogy a megjelenésnek eleget tesz-e.

Ehhez képest a Be. rendelkezéseiből az következik, hogy a 14. életévét be nem töltött személy idézésével együtt a gondozót és a törvényes képviselőt (illetve a hozzájáruló nyilatkozat megtételére jogosultat) is egyidejűleg idézni kell.

Miután pedig hozzájáruló nyilatkozat nélkül a kihallgatás nem történhet meg, így az annak megtételére jogosult - tanúval egyidejű - jelenléte a törvény értelmében kötelező, ami idézését lehetővé teszi [Be. 67. § (1) bek.].

A 14. életévét be nem töltött személy kihallgatásra idézésének tartalma kapcsán a Be. - az általánostól [Be. 67. § (2) és (4)-(5) bek.] - eltérően nem rendelkezik.

Következésképpen a vallomástételhez való hozzájáruló nyilatkozat előzetes (írásbeli) megtételére valójában nincs lehetőség, az mindig csak személyesen és szóban, a kihallgatáson gyakorolható. (Értelemszerűen írásbeli vallomás esetében [Be. 85. § (6) bek.] a hozzájárulást is írásban kell megtenni és csatolni.)

Budapest, 2008. április 7.