A büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalásnak - a Ptk. 237., illetve 361. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának - nincsen helye. Amennyiben a Be. 54 . §-a alapján érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalás lehetősége felmerül, a büntetőbíróság az említett igény tekintetében az érdemi döntést mellőzi és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

A Ptk. 237. §-ának (4) bekezdésében, valamint 361. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a polgári bíróság a perben valamely olyan szolgáltatást, illetőleg vagyoni előnyt, amely jogszabály szerint az egyik peres féltől a másiknak járna, a törvényben foglalt feltételek esetén nem a félnek, hanem - az ügyész indítványára - az állam javára ítélheti meg [illetve a Ptk. 202.§-a szerinti uzsorás szerződés esetén a Ptk. 237.§-a (4) bekezdésének második fordulatára figyelemmel az állam javára megítélni köteles].

A Be. 54. §-ának (2) bekezdése értelmében a vád tárgyává tett cselekmény folytán keletkezett polgári jogi igényt a büntető eljárásban a sértett mint magánfél érvényesítheti.

A (6) bekezdés szerint a sértett halála esetén örököse magánfélként felléphet, és a sértetti jogokat a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban gyakorolhatja.

A (4) bekezdés értelmében a polgári jogi igényt - a Polgári perrendtartásban meghatározott feltételek esetén - az ügyész is érvényesítheti. A büntetőeljárásban tehát más igény, mint a sértettet megillető polgári jogi igény nem érvényesíthető.

Az állam javára a Ptk. fent hivatkozott rendelkezései alapján történő marasztalás alapvetően különbözik a polgári jogi igénynek a büntetőeljárásban a sértett mint magánfél javára való megítélésétől, tehát a Be. 54. §-ában foglalt alanyi és tárgyi kereteken kívül esik.

Ehhez képest a Ptk. említett §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazására a büntetőeljárásban nem kerülhet sor.